Sziasztok🤗. Az első bejegyzés alkalmával elhoztam nektek René Magritte egy remekművét:

Ceci n'est pas une pipe  (= Ez nem egy pipa)

John Green egyik regényében, a Csillagainkban a hibában olvastam először róla.

Na szóval: ez nem egy pipa. Persze hogy nem az. Ez csak egy festmény egy pipáról. Magritte 1928-ban még nem ismerhette a mostani virtuális "civilizációnkat", aminek ez a kép akár a kritikája is lehetne: legtöbbünk (persze nem illik általánosítani),  bele vagyunk merülve ebbe a csodálatos virtuális világba ahol már a fizikai jelenlétünk nélkül ismerkedhetünk meg emberekkel, látogathatunk meg múzeumokat,   (na nem mintha ez így a karantén idején hátrány lett volna) de mégsem: nem érezheted a virágzó bodza gyönyörű illatát a felvételen, nem ismerheted meg igazán azt az embert, akivel csak chattelni szoktál: nem hallhatod a hangját, nem láthatod sírni vagy nem tudod milyen az ölelése. Személy szerint én is egy otthonülős típus vagyok, de ha a karantén egyre megtanított, az az, hogy az igazi élet kint zajlik. Miközben pörgeted az Instagrammot, telnek a percek, órák, és lemaradsz a saját életedről!

De ha már úgy alakult, hogy itt ülsz a géped/telód elött: köszönöm hogy figyelmet szenteltél az első bejegyzésemnek❤