"Volt ott valami fekete és szögletes tárgy – a hóba süppedve. Csak a lány látta. Lehajolt, felvette, és erősen szorította ujjai közt. Egy könyv, ezüst betűkkel a borítóján." Sziasztok🤗 A második bejegyzésem alkalmával be szeretném mutatni nektek az egyik kedvenc könyvemet, a könyvtolvaj -t. Teljesen véletlenül találtam rá a könyvtárban, akkor még nem gondoltam hogy ekkora hatással lesz rám. Leírás: 1939, a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a...
Bejegyzések
Sziasztok🤗. Az első bejegyzés alkalmával elhoztam nektek René Magritte egy remekművét: Ceci n'est pas une pipe (= Ez nem egy pipa) John Green egyik regényében, a Csillagainkban a hibá ban olvastam először róla. Na szóval: ez nem egy pipa. Persze hogy nem az. Ez csak egy festmény egy pipáról. Magritte 1928-ban még nem ismerhette a mostani virtuális "civilizációnkat", aminek ez a kép akár a kritikája is lehetne: legtöbbünk (persze nem illik általánosítani), bele vagyunk merülve ebbe a csodálatos virtuális világba ahol már a fizikai jelenlétünk nélkül ismerkedhetünk meg emberekkel, látogathatunk meg múzeumokat, (na nem mintha ez így a karantén idején hátrány lett volna) de mégsem: nem érezheted a virágzó bodza gyönyörű illatát a felvételen, nem ismerheted meg igazán azt az embert, akivel csak chattelni szoktál: nem hallhatod a hangját, nem láthatod sírni vagy nem tudod milyen az ölelése. Személy szerint én is egy otthonülős típus vagyok, de ha a karantén egyre megtaní...